Az autóipari visszapillantó tükröket rögzítési helyük alapján külső tükrökre, lefelé{0}}néző tükrökre és belső tükrökre osztják. A funkciót tekintve a külső tükrök a jármű hátsó és oldalsó részét mutatják; a lefelé-néző tükrök a jármű előtti és alatti területet mutatják; a belső tükrök pedig a közvetlenül a jármű mögötti területet és a jármű belsejét mutatják. A funkcióbeli különbségek a tükör felületi szerkezetének eltéréséhez vezetnek. A tükörfelületeknek két fő típusa van: síktükör és domború tükör. A lapos tükrök-ahogyan a neve is sugallja-sima felülettel rendelkeznek (a műszaki leírás szerint a felület görbületi sugara végtelen). A szokásos háztartási tükrökhöz hasonlóan olyan képet készítenek, amely megfelel a tárgy szabad szemmel látható méretének; ezeket általában belső visszapillantó tükrökként használják.
A másik típus a domború tükör, amelynek gömbfelülete meghatározott görbületi sugarú. Ezek a tükrök olyan képeket készítenek, amelyek kisebbnek tűnnek, mint a tényleges tárgyak, de szélesebb látómezőt kínálnak,-amely a fényképezőgép széles látószögű{2}}lencséjéhez hasonlóan működik. A domború tükröket általában külső és lefelé{4}}néző tükrökhöz használják. A szedánok és más könnyű személygépjárművek jellemzően külső és belső tükrökkel vannak felszerelve, míg a nagy haszongépjárművek (például buszok és nehéz teherautók) általában külső, lefelé{6}}néző és belső tükrökkel vannak felszerelve.